borsó/szófejtés

regisztrálva vagyok erre a bizonyos ászkefem nevezetű (többnyire) hulladék gyűjtő oldalra. kezdetben ez puszta kíváncsiság volt. érdekelt az emberek hozzáállása, véleménye, műveltsége, intelligenciája. mára erről letettem, mert olyan idiótákkal találkoztam, hogy felsírtam....na, a lényeg, hogy mostanra leszűkült az érdeklődési kör, és inkább néhány ember válaszai/kérdései érdekelnek. kaptam egy olyan kérdést, amire itt is szeretnék válaszolni. így hangzik:

Mit gondolsz, a nők nagy része miért hiszi azt, hogy csak akkor lehetek jó bárkinek is, ha úgy nézek ki mint a média által generált ideál ? Ha meg nem vagyok ilyen akkor az egész életem egy depresszió?

ezen magam is sokat gondolkozom, valószínűleg azért, mert a média olyan szinten mossa az agyat, hogy mindenki egy olyan szerepbe próbálja belekényszeríteni magát, ami nem neki való. mint a kisbabák a testet a formába játéknál, mikor a hengert a kocka helyére próbálja bepasszírozni. Einsteinnek volt egy olyan mondása, ha jól tudom, miszerint "ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy mennyire tud fára mászni, hülyeként fogja leélni az életét". szóval ha nem tudják felvenni ezt a szerepet, értelmetlennek látják az életüket.

ezt a választ fogom okfejteni kicsit részletekbe menően.

na már most. adott a helyzet: társadalmi nyomás, megfelelési kényszer, önbizalom-és szeretethiány. ez a legtöbb ember lelkében ott van. mindenki szeretne egy kicsit menőbb, kicsit jobb, kicsit elfogadottabb lenni, kicsit több szeretetet zsebre vágni. itt jön az elcsúszás. a média azt sugallja a húúú de tökéletes szereplőkkel, hogy akkor vagy jó nő, ha egy kézzel körülérik a derekadat, 8 méter hosszú karcsú combod, fokhagyma segged, meg akkora csöcseid, amik darabonként 80 dekásak. DE!!! aki egy ilyen idealista rendszerben akar megfelelni, az bizony elveszti az egyéniségét, és ebből adódóan a személyisége vonzalmát. ugyan ez igaz a kanokra is persze. kondizás, szolizás, frizurák...mind-mind olyan társadalmi elvárásoknak való megfelelési próbálkozás, amik elveszik az egyéniséget. biztos nem csak én érzem úgy, hogy már olyan szinten hasonlítanak egymásra az emberek, mintha Kínában mászkálnánk.

a divat megrögzött követése, az aktuális zenei irányzat megszállottsága...rendesen felüdülés, ha látok az átlagostól kicsit is eltérő embert. például egy egyedileg készített/felturbózott ruhadarab, hogy csak apróságot említsek. 

az ember eredendően vágyik a dicséretre, biztatásra, elismerésre. mondhatjuk, hogy ez egy vezérmotívuma ennek az egésznek, hiszen ami a tévében/moziban van, az tetszik sok embernek, akkor ha rájuk hasonlítok, én miért ne tetszenék?!
nos, azért, mert az egy FILM, te meg egy ÉLŐ EMBER vagy. 

a legtöbb vallási gyülekezet, csoport, közösség elvár úgymond egy kinézetet/hozzáállást, aminek mindenki görcsösen meg akar felelni, aki oda tartozik, oda akar tartozni. ezzel kapcsolatban csak annyi a mondandóm, hogy egy közösség, ahol elvárások vannak a tagok milyenségét illetően, az nem közösség, hanem egy civil katonaság. 

zárásként pedig: légy önmagad, legyenek álmaid, és találd meg az egyéniséged!

társadalmi kritika vagy mi a tököm I.

első nem bemutatkozós bejelentkezésem, lássuk!

néha, mikor megyek valamerre, csak berakom a fülhallgatót, de a zenét nem indítom el, és figyelem az emberek kommunikációját, már ha van. sok idióta kis gyökér össze-vissza magyaráz minden marhaságot. nemrég akkorát röhögtem egy kb 15 évesekből álló bandán, akik szentül vallották, hogy a Niagara Európában van, sőt, az egyikük nyáron meg is nézte! komolyan ennyire szánalmasan segghülye az utánpótlás 70%-a? hova lesz így a mindenség? már azért leoltanak, ha olvasok..

másik megfigyelés:

olyan rohanó világban élünk, hogy nem igaz. biztos ti is szitkozódtok a buszmegállóban, mikor már 3 perce jönnie kellett volna annak a szarnak, de sehol sincs, és kb 20 másodpercenként néztek az órára. na, egy hasonló szitu. kettes metró a stadionok (igen, én még így hívom bázzeg!) előtt az alagútban lefékezett a metró. síri kuss. elkezdtem másodpercenként koppintgatni a földön, és figyeltem a reakciókat. nem kellett hozzá sok, és mindenki nézegette az óráját/telefonját, elkezdtek idegesedni. nem álltunk többet 15 másodpercnél, mégis többen teljesen bestresszeltek.

sokszor azt látom, hogy az emberek nem hagynak időt maguknak semmire. rohanva kajálás, rohanva tisztálkodás, rohanva mindent csinálás. fancsalodik a nép, szürkül a társadalom, nekem meg már undorom van belenézni valakinek a szomorú fejébe.

hát ez van, fuck

reboot

A kezdeti nehézségek ellenére mostantól rendszeresen tervezem vezetni eztet a blogtot. egyre többen szekáltok azzal, hogy csináljam, egy kedves ismerősöm rugdosására végül rávettem magam. lássuk hát! igyekszem napi, de maximum heti szinten frissíteni a dolgokat, ha ez valamilyen okból elmarad, a feliratkozók között kisorsolom az egyik munkás zoknimat! szóval sok sikert nekem, és jó szórakozást nektek!