Karácsony. Mindenki várja, mindenki másért. Valaki azért, mert ajándék, díszek, meg cukormázas hangulat. Valaki azért, mert felzabálhat magára másfél sertést. Valaki azért, hogy végre elmúljon.
Na már most. A karácson a vetítéssel ellentétben a legtöbb családban a kényszeredett jópofizásról szól, miközben mint valami költöző madár raj, a rokonság útra kel, hogy kizabáljon mindenkit a vagyonából valami jelképes ajándékért cserébe. Jönnek az unalmas anekdoták a nagyszülőktől, amit minden összeülésnél végig kell hallgatni (természetesen minden alkalommal egyre hosszabb a sok tarkításnak hála), nem beszélve a nosztalgiázásokról, amik vitába torkollanak, mert mindenki máshogy emlékszik.
A degeszre zabálás, és a töltött káposzta és/vagy bejgli allergia ismételt kialakulása után kezdődhet a szilveszteri házibuli kutatás, ami általában aznap délutánig teljesen reménytelen. Természetesen este 10-kor már mindenki matt részeg, mégis halált megvető bátorsággal húzzátok a sorsot, hogy ki nyitja a pezsgőt, lövi föl a rakétákat, megy el a 3 fényévnyire lévő boltba cigiért, satöbbi.
Elérkezik az éjfél, mindenki indokolatlanul hamis hangon bömböli a himnuszt (már aki nem alszik), majd ezen feladat végeztével ismételten elindul a korlátlan vedelés. Jönnek a mindenkit hívjunk fel, mert MINDENKIT HÍVJUNK FEL. A banda nagy része hajnali 3kor már alszik, a maradék "kemény mag" nekiáll józanodni, kártyázni, vagy a buli során figyelmen kívül hagyott kajakészlet tisztességes megcsonkításának. Reggel mindenki sóhajokkal, gyomor-és fejfájás birtokában köszönget majd haza távozik kiadni magából az elmúlt évben magába szedett összes méreganyagot (az összes belső szervét a száján keresztül a csatornába juttatja). De a haldoklás közepette mindig jó arra a kevésre visszaemlékezni, ami az éjszakából megmaradt. :)
Én is december eleje óta pusztítom a májam alig élek, izzadok, miközben lefagy a tököm, de rohadtul élveztem, idén sem lesz másképp! Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!
