újabb ask kutatás

Igen, megint az ászkefem! Feltettem egy körkérdést 40, vegyes korosztályú embernek. Azt igyekeztem megtudni, hogy mi az oka annak, hogy a legtöbb tizenéves annyira magasan hordja az orrát, annyira lekezelő, és öntelt, amit józan fejjel nem lehet tolerálni. Elneveztem ezt "nyalod a seggem, vagy a kurva anyád" szindrómának.

A válaszok döntő többsége azt találta oknak, hogy otthon el vannak kényeztetve, tele van tömve a zsebük ájfónokkal, zsebfizetéssel (heti 20.000 az már fizetésnek is nagyon jó!), emiatt pedig a haszonlesők tömege veszi őket körül, ezért azt hiszik, hogy de kurva nagy formák.

A válaszok maradéka azt mondta, hogy nem találkozott ezzel a jelenséggel, vagy azt, hogy nem kimondottan korosztály specifikus a viselkedés. Ez utóbbinak igazat is adok.

Szerény véleményem szerint valóban a szülők okozta óriási egoizmus az oka. Egyszerű példa: ha egy, saját magával tisztában levő embernek mondod azt, hogy "ne haragudj, nem tetszik a beszédstílusod, kicsit figyelmesebben légyszi!", akkor jó eséllyel elnézést kér, a továbbiakban pedig igyekszik figyelni erre. Ugyanakkor, ha egy ilyen nagypofájú kis gecinek mondod ugyanezt, valószínűleg a felmenőid foglalkozása, vallási hovatartozása, illetve bizonyos testrés(z)ei kerülnek górcső alá.

Kérdem én: hogy jön bárki, különösen egy kis takony, aki soha nem dolgozott meg semmiért, ahhoz, hogy úgy beszéljen bárkivel, mint akit a seggéből rántott elő? Mi a gecis faszom folyik itt?! Én kérjek elnézést, ha nem megyek le kutyába csak azért, mert anyu/apu jól keres, kihajtja a belét nap, mint nap a jóléte miatt?! Hát álljon már meg az a nászmenet!

prank 'n' talk

Van nekem egy bizonyos jó barátom, Hozé, akivel tervezünk egy afféle blográdiót hónapok óta. Tulajdonképpen ez egy "pofázzuk ki a dolgokat" szerű történet lenne, ami heti rendszerességgel jelentkezne 20-40 perces részekben. Ennek a keretében kicsit jobban megismerhettek minket, a véleményünket az aktuális politikai/bulvár hírekről, illetve a különböző társadalommal kapcsolatos történésekről.

Emellett rendszertelenül megjelenő, különböző jellegű szívatásokat osztanánk meg videó formájában.

hangulat csinálónak itt van az első közös művünk:

Ennek a története annyi, hogy egy lakás felújításon együtt dolgoztunk, és épp egy unalmas nap végén könyököltünk ki cigizni, mikor megláttuk a hetedikről ezt a gerlepárt. Lenéztem arra a vödör retekre, majd Hozéra vigyorogtam. Egy egyszerű "Mehet?-Mehet!" szóváltás után már....de felesleges leírni, ott van a videó!

Ami lemaradt: én olyan szinten röhögtem, hogy basszus nem tudtam egyenesen tartani a telefont, se magamat, ezért nem sikerült felvenni azt az anyázást, ami a víztömeg becsapódása után következett. Hozé konkrétan a falat ütötte, levegőt nem kapott a görcstől. Szóval megszisszentettük a sörünket, hiszen a dolgunkat jól végeztük (az aznapra kitervelt haladás megvolt a bontással, és még gecik is voltunk! wehehehehehe :D).

Remélem, lesz rá igény, mi nagyon lelkesek vagyunk!

ünnepeljük a ...mit is?!

1956. október 23, Magyarország fellázad az elnyomás ellen, majd az oroszok a fülünknél fogva belepasszíroznak minket a saját szarunkba, a vezetőinket kivégzik, és szépen a nyakunkra ülnek további 33 évre, ránk erőltetve a saját nézeteiket, megszüntetve minket. mit is ünneplünk mi ezen?

tök szuper, munkaszüneti nap, nem kell suliba menni, a nemzet kivonul az utcákra, a vezetők mindenféle klisés fos beszédeket olvasnak fel ezredszer, valaki tüntet, valaki sorfalat áll, valaki anyázik, valaki lövöldözik, meg az öreganyám tudja, miket csinálnak ilyenkor a tudatlan rétegekben. mert ez kérem szépen egy tetvedék gyásznap, mint a magyar ünnepek majd összese, talán augusztus 20.-át kivéve. de azért tegyük ki a zászlót, vegyük fel a kokárdát, vonuljunk fel, anyázzunk a rendszernek, mert az jó!

nagyapámmal beszélgettem '56-ról, ő akkor volt tinédzser. az elmondása alapján a következőképp nézett ki akkor egy belvárosi utca: emberek voltak felakasztva a tereken, tankok mentek át lelőtt holttesteken, ő pedig a töltésen szaladt ki csepelre, nehogy őt is lekapják. minden romokban volt....

most akkor magyarázza el nekem valaki, hogy mégi mi a picsámért hívunk egy ilyen borzalmat nemzeti ünnepnek?!

szeressük a téjvét!

alapból nem nézek tévét, ennek több oka is van, néha azonban 1-2 műsor miatt odaülök elé és akkor mindig megerősítést kapok a leszarásomra

kezdve azzal, hogy a kereskedelmi csatornák 90%-ban ormótlan nagy baromságokat sugároznak, egyszerűen felháborít, milyen szinten suta emberek kapnak műsoridőt.

itt vannak ezek a tehetségkutatók. jókat lehet azon röhögni, hogyan járatják le magukat az önkritika minden formáját nélkülöző feltűnési viszketegek, de azért mégis elég szánalmas, hogy fő műsöridőben ilyen szarokat kell nézni, ráadásul sokadszor...az első 1-2 évadon még én is izgultam, de így a 8. környékén már elgondolkozik az ember, hogy "van még lejjebb?!" tényleg, fizikai fájdalmat okoz, hogy ennyire hülyének néznek, és minden szart letolnak a torkunkon. a barátok közt, éjjel nappal kurvaanyja már inkább nem is téma, mert ott csak anyázni tudnék....

az ismeretterjesztő, és sportműsorok más lapra tartoznak, azok vagy érdekelnek, és megnézem, vagy nem érdekelnek, és egyszerűen tovább nyomom.

a reklámok egy újabb lapra tartoznak. a gyomrom felfordul azon a gusztustalan agymosáson, ami itt megy. több országban betiltanak reklámokat mert nem fedik a valóságot, itt meg ugyanúgy sugározzák tovább, mert a reklámot kibocsátó cég tömi a pénzt zsebbe. ráadásul annyira...sikerhajhász hazug geci mind, hogy hánynom kell...

na, ennyi volt a felháborodásom ma estére. itt egy nálunk sugárzott "zseniális" reklám:

szemben egy régebbi magyar reklámmal:

döntsétek el ti, melyik milyen :)

"szójjá má neki!"

alap szitu: néhány cuccért el kellett mennem boltba, árkád-interspar.

bóklászok a sorok között, ahogy egy tisztességes zombihoz illik, folyatom a nyálam, néha feltartom a mögöttem sietve közlekedő embereket. csak úgy, hisz jobb dolgom amúgy sincs. kosaramat megtöltvén megindulok az altatót ebédelt kasszásnak hála kilométeresre duzzadt sor felé, amikor is eszembe jutott, hogy egy valamit kifelejtettem. leraktam hát a szállító eszközt a sor végére, megkértem az előttem álló 50 körüli úrt, hogy fogja a helyemet, mert nyugdíjazásom előtt szeretném kifizetni a holmit. térültem, fordultam, és mire ismét a helyemre értem volna, egy aprócska, alig 8 tagból álló cigány család helyezkedett el a kosarammal a kezükben.
meglepődés-röhögőgörcs, majd fapofával odaszólás: jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, de ez az én vásárolmányom, és még nem fizettem ki, szóval ha annyira kell önöknek, vadásszanak, ahogy én tettem! majd nyúlnék a kosárért, mire az azt tartó kb 12 éves kiskan felüvöltött a nemkiskan apja felé: szójjá máneki, hogy hogy ez az enyémé he!"
apuci felém fordul, rosszindulatú morgások közepette irgalmatlanul felpofozta csemetéjét, majd átnyújtván nekem a kosrat, a következő monológ következett: látod bazmeg ennyi lett vóna. fogod azt a nagy lapát kezedet, oszt beversz neki kettőt. hidd el, rögvest megkaptad vóna a pakkodat! most pedig húzz a sor végire, mer az asszony már anyázik a sör nékül!

a sor ekkor már az s-budget pálinka főző(150.000 ft!!!!) körül tartott, érthető hát, hogy nem nagyon akaródzott ismételten sorba állnom, így elkezdtem az árut a szalagra rámolni. sorra vettem a tételeket, és amikor egy axe dezodor került a kezembe, amit nem vettem le a polcról, meg akartam kérdezni, hogy ismerős e nekik, de addigra már a biztonsági szoba felé tartott a kis csapat gyorsbilinccsel a csuklójukon.

zseniális kaland volt, komolyan élveztem a történést! a pénztárossal lepergetett beszélgetés hatására akkorát nevettünk, hogy majdnem ott felejtettem a visszajárót, amit utánam kiabálva adott oda a hölgy. ÉLJEN SOKÁ A TISZTESSÉGES MAGYAR TÁRSADALOM!!!

borsó/szófejtés

regisztrálva vagyok erre a bizonyos ászkefem nevezetű (többnyire) hulladék gyűjtő oldalra. kezdetben ez puszta kíváncsiság volt. érdekelt az emberek hozzáállása, véleménye, műveltsége, intelligenciája. mára erről letettem, mert olyan idiótákkal találkoztam, hogy felsírtam....na, a lényeg, hogy mostanra leszűkült az érdeklődési kör, és inkább néhány ember válaszai/kérdései érdekelnek. kaptam egy olyan kérdést, amire itt is szeretnék válaszolni. így hangzik:

Mit gondolsz, a nők nagy része miért hiszi azt, hogy csak akkor lehetek jó bárkinek is, ha úgy nézek ki mint a média által generált ideál ? Ha meg nem vagyok ilyen akkor az egész életem egy depresszió?

ezen magam is sokat gondolkozom, valószínűleg azért, mert a média olyan szinten mossa az agyat, hogy mindenki egy olyan szerepbe próbálja belekényszeríteni magát, ami nem neki való. mint a kisbabák a testet a formába játéknál, mikor a hengert a kocka helyére próbálja bepasszírozni. Einsteinnek volt egy olyan mondása, ha jól tudom, miszerint "ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy mennyire tud fára mászni, hülyeként fogja leélni az életét". szóval ha nem tudják felvenni ezt a szerepet, értelmetlennek látják az életüket.

ezt a választ fogom okfejteni kicsit részletekbe menően.

na már most. adott a helyzet: társadalmi nyomás, megfelelési kényszer, önbizalom-és szeretethiány. ez a legtöbb ember lelkében ott van. mindenki szeretne egy kicsit menőbb, kicsit jobb, kicsit elfogadottabb lenni, kicsit több szeretetet zsebre vágni. itt jön az elcsúszás. a média azt sugallja a húúú de tökéletes szereplőkkel, hogy akkor vagy jó nő, ha egy kézzel körülérik a derekadat, 8 méter hosszú karcsú combod, fokhagyma segged, meg akkora csöcseid, amik darabonként 80 dekásak. DE!!! aki egy ilyen idealista rendszerben akar megfelelni, az bizony elveszti az egyéniségét, és ebből adódóan a személyisége vonzalmát. ugyan ez igaz a kanokra is persze. kondizás, szolizás, frizurák...mind-mind olyan társadalmi elvárásoknak való megfelelési próbálkozás, amik elveszik az egyéniséget. biztos nem csak én érzem úgy, hogy már olyan szinten hasonlítanak egymásra az emberek, mintha Kínában mászkálnánk.

a divat megrögzött követése, az aktuális zenei irányzat megszállottsága...rendesen felüdülés, ha látok az átlagostól kicsit is eltérő embert. például egy egyedileg készített/felturbózott ruhadarab, hogy csak apróságot említsek. 

az ember eredendően vágyik a dicséretre, biztatásra, elismerésre. mondhatjuk, hogy ez egy vezérmotívuma ennek az egésznek, hiszen ami a tévében/moziban van, az tetszik sok embernek, akkor ha rájuk hasonlítok, én miért ne tetszenék?!
nos, azért, mert az egy FILM, te meg egy ÉLŐ EMBER vagy. 

a legtöbb vallási gyülekezet, csoport, közösség elvár úgymond egy kinézetet/hozzáállást, aminek mindenki görcsösen meg akar felelni, aki oda tartozik, oda akar tartozni. ezzel kapcsolatban csak annyi a mondandóm, hogy egy közösség, ahol elvárások vannak a tagok milyenségét illetően, az nem közösség, hanem egy civil katonaság. 

zárásként pedig: légy önmagad, legyenek álmaid, és találd meg az egyéniséged!

társadalmi kritika vagy mi a tököm I.

első nem bemutatkozós bejelentkezésem, lássuk!

néha, mikor megyek valamerre, csak berakom a fülhallgatót, de a zenét nem indítom el, és figyelem az emberek kommunikációját, már ha van. sok idióta kis gyökér össze-vissza magyaráz minden marhaságot. nemrég akkorát röhögtem egy kb 15 évesekből álló bandán, akik szentül vallották, hogy a Niagara Európában van, sőt, az egyikük nyáron meg is nézte! komolyan ennyire szánalmasan segghülye az utánpótlás 70%-a? hova lesz így a mindenség? már azért leoltanak, ha olvasok..

másik megfigyelés:

olyan rohanó világban élünk, hogy nem igaz. biztos ti is szitkozódtok a buszmegállóban, mikor már 3 perce jönnie kellett volna annak a szarnak, de sehol sincs, és kb 20 másodpercenként néztek az órára. na, egy hasonló szitu. kettes metró a stadionok (igen, én még így hívom bázzeg!) előtt az alagútban lefékezett a metró. síri kuss. elkezdtem másodpercenként koppintgatni a földön, és figyeltem a reakciókat. nem kellett hozzá sok, és mindenki nézegette az óráját/telefonját, elkezdtek idegesedni. nem álltunk többet 15 másodpercnél, mégis többen teljesen bestresszeltek.

sokszor azt látom, hogy az emberek nem hagynak időt maguknak semmire. rohanva kajálás, rohanva tisztálkodás, rohanva mindent csinálás. fancsalodik a nép, szürkül a társadalom, nekem meg már undorom van belenézni valakinek a szomorú fejébe.

hát ez van, fuck

reboot

A kezdeti nehézségek ellenére mostantól rendszeresen tervezem vezetni eztet a blogtot. egyre többen szekáltok azzal, hogy csináljam, egy kedves ismerősöm rugdosására végül rávettem magam. lássuk hát! igyekszem napi, de maximum heti szinten frissíteni a dolgokat, ha ez valamilyen okból elmarad, a feliratkozók között kisorsolom az egyik munkás zoknimat! szóval sok sikert nekem, és jó szórakozást nektek!

elkezdődtem!!

Kedves hölgyek, urak, és egyéb állatfajták!

Többszöri felszólítás után megkezdtem működésemet blog formájában! Mostantól ide fogom tüsszenteni az okosságokat, és nem annyira okosságokat!
Viccek, vicces sztorik, vicces képek, ergo minden, amin röhögök, valamint a világról alkotott véleményem, elképzeléseim gyűjtőhelye lesz ez az oldal!

Igyekszem hozni a megszokott formámat!

óhajjal, sóhajjal, panasszal fordulhattok a falhoz, vagy ahova akartok, de a fészbúkomon megtaláljátok az üzenetküldés opciót, illetve a bejegyzések alatt kommentben is várom a kritikákat, vagy bármi hozzáfűzést!