érdekességek az iskolapadból I.

NEM, nem fogok verset, mondatszerkezetet elemezni, de még másodfokú egyenletet sem számolok a középkorban...szóval nyugi

régi matek tanárommal beszélgettem a minap arról, hogy mégis milyen alapon állítják össze az érettségi kérdéseket, és olyat mondott, hogy a fülem ketté kezdett állni, és már majdnem szatyornak éreztem magam.
nem nagy titok, de az élethez szükséges matematikát már általános 6.-ig megtanítják. jobb esetben legalábbis. onnantól kezdve minden csak egy régi korból ('50-es, '60-as évek...haha) visszamaradott kényszer, akkor ugyanis azt hitték, hogy a fizikusoktól lesz itt minden húúú de baromira jajjdenagyonkirály minden. szóval mérnököket neveltek, és ehhez állítottak össze vizsgafeladatokat, amiknek a mintájára szopatnak minket mostanában, holott 10-ből jó, ha 2 gyíkarc elmegy okoskodni, meg haláláig számolni a betűket egy kiolvashatatlan egyenletben, ami hosszabb, mint a metropol, amit a kiscsaj a kezedbe nyom reggelente.

mindent egybe véve azt hiszem, helytálló a mondás: nem azért kell tudni, mert kell, hanem mert kérdezik. valóban. a kutya nem fog kérni egy szobafestőt, hogy számolja ki a falak által bezárt szögek összegét, meg a háromszög ablak szinuszát. aki ezzel akar foglalkozni, az megtanulja az egyetemen 2-3 plusz félév alatt, de egy szerencsétlen karosszéria lakatos növendéknek ne tömjék már a fejét feleslegesen másodfokú egyenletekkel kéremszépen!

tudom én jól, hogy ez a kutyát nem érdekli, mert nem az én seggemből süt a nap, és nem fog változni ettől semmi, de azért mégis jobb tudni, hogy a szar nem miattam büdös.

Hoffmann Rózsa miniszter elvtárs asszony meg,  kezét csonkolom, tessék már kihúzni a fejét Sztálin seggéből!

arról már inkább nem is szólok semmit, hogy mennyire nem ér semmit az érettségi, hacsak nem akar az ember tovább tanulni...

további szépet!

falhoz vágtam agyam üvegét, és most itt vannak a szilánkok.

fogalmam sincs, miről fog ez az egész szólni, arról sem, hogy lesz e értelme, szóval előre bocsi.

egyre többször érzem azt, hogy több irányba is mennék egyszerre. hiába elemzem a következő, lehetséges lépéseket, nem tudok döntést hozni...világ életemben egy határozott ember voltam, és most, mikor szükségem lenne erre a tulajdonságomra, sehol sincs. csak állok a semmi közepén várva, hogy majd kinő körülöttem az oázis, mielőtt szomjan halok. azt hiszem ezt nevezik az okosok tanácstalanságnak...de ez megint csak nem igaz, mert nincs szükségem tanácsokra. vannak tények. vannak érzések, és vannak mozgató rugói a dolgoknak, amiket értek is. akkor mégis miért nem tudom, hogy mi következik?


nem félek, sőt még csak nem is aggódom a hogyanok miatt. egyszerre vagyok teljesen hideg, és párolgok a semmibe a forróságtól. olyan kérdések keresnek bennem válaszokat, amik nem akarják tudni, mit is keresnek valójában. csak lógnak a levegőben, ringanak a szélben, és az arcomba röhögnek. de akkor minek vannak? ...újabb kérdés a gyűjteménybe.

szükségem van ezekre a kérdésekre. ha nem lennének, ugyan mi hajtana előre a válaszokért? ördögi kör...ördögi kézben vagyok ördögi eszköz. és élvezem. amellett, hogy minden napkínoz a megoldatlanság, élvezem is...ettől betegnek érzem magam. miért élvezi valaki, hogy a saját démonai kínozzák?

azért, mert ezek a sajátjaim. nem mások szemétsége, vagy a társadalom elvárásainak meg nem felelése...az enyémek. én teremtettem őket, én táplálom őket. a gyermekeim, vagy mi. 

tetoválás, avagy divatgeci e vagy

Előre leszögezem, nagy híve vagyok a tetováltatásnak, piercingeknek, testmódosításnak, én is tarkítom magam pár ilyennel.

Egyre elterjedtebb, elfogadottabb a tetoválás, aminek nagyon örülök. Egy bizonyos szintig. Imádom nézni a kreatívabbnál kreatívabb tetkókat az embereken, de amikor egy 14 éves kiscsaj megjelenik egy muffinnal a vállán, mert ő húú de kibaszottul szereti a muffint, attól agyvérzést kapok. Sok tetováló ismerősöm van, megkérdeztem őket erről. Annyit mondtak, hogy azokat a tetoválásokat szeretik megcsinálni, amik mögött jelentés van, nyilván nem véletlenül. Ez egy örökre szóló dolog, nem olyan, mint a haj/körömfestés, hogy ha nem tetszik, lemossák.

Mi a tököm értelme van annak, hogy mainstream mintákkal tele varratjuk magunkat? a nonfinak is volt korszaka, az ázsiai írásnak is, most a pindúr pandúroknak, meg az ilyen marhaságoknak? Miért? Mi olyan felejthetetlen élmény fűzhet bárkit is egy szivárványhoz, vagy mosolygós csillagocskához, amitől élete végéig magán szeretné tudni? SEMMI! DIVAT? MINT A CSESZETT KEFEFEJ? MEG A RÓZSASZÍN TŰSARKÚ TÉLEN? Bassza az isten, elveszik a testmódosítás minden szépségét az ilyen agyhalott társadalomzombik...

Imádom, mikor half angel, vagy snake bite-okkal rohangálnak a műmuffok dizsibe rázni egyet, aztán mikor "nagy nehezen" rátukmálták magukat az egyik részeg kandúrra és haza érve azt veszik észre, hogy egy tök értelmetlen faszság van a kisasszony csípőjére tetoválva, ami ráadásul olyan rondán van megcsinálva, hogy az összes libidó kiugrik az ablakon, hogy megölje magát...nevetséges. Javítsatok ki, ha tévedek, de megint az jön szembe, hogy annyira egyedi akar lenni néhány ember, hogy teljesen egyformák lesznek...

Ezzel szemben imádom, ha egy kreatív tetoválást látok az utcán. Feldobja a napomat :)

decemberi zaba-pia ünnep, avagy csalárd család

Karácsony. Mindenki várja, mindenki másért. Valaki azért, mert ajándék, díszek, meg cukormázas hangulat. Valaki azért, mert felzabálhat magára másfél sertést. Valaki azért, hogy végre elmúljon.

Na már most. A karácson a vetítéssel ellentétben a legtöbb családban a kényszeredett jópofizásról szól, miközben mint valami költöző madár raj, a rokonság útra kel, hogy kizabáljon mindenkit a vagyonából valami jelképes ajándékért cserébe. Jönnek az unalmas anekdoták a nagyszülőktől, amit minden összeülésnél végig kell hallgatni (természetesen minden alkalommal egyre hosszabb a sok tarkításnak hála), nem beszélve a nosztalgiázásokról, amik vitába torkollanak, mert mindenki máshogy emlékszik.

A degeszre zabálás, és a töltött káposzta és/vagy bejgli allergia ismételt kialakulása után kezdődhet a szilveszteri házibuli kutatás, ami általában aznap délutánig teljesen reménytelen. Természetesen este 10-kor már mindenki matt részeg, mégis halált megvető bátorsággal húzzátok a sorsot, hogy ki nyitja a pezsgőt, lövi föl a rakétákat, megy el a 3 fényévnyire lévő boltba cigiért, satöbbi.

Elérkezik az éjfél, mindenki indokolatlanul hamis hangon bömböli a himnuszt (már aki nem alszik), majd ezen feladat végeztével ismételten elindul a korlátlan vedelés. Jönnek a mindenkit hívjunk fel, mert MINDENKIT HÍVJUNK FEL. A banda nagy része hajnali 3kor már alszik, a maradék "kemény mag" nekiáll józanodni, kártyázni, vagy a buli során figyelmen kívül hagyott kajakészlet tisztességes megcsonkításának. Reggel mindenki sóhajokkal, gyomor-és fejfájás birtokában köszönget majd haza távozik kiadni magából az elmúlt évben magába szedett összes méreganyagot (az összes belső szervét a száján keresztül a csatornába juttatja). De a haldoklás közepette mindig jó arra a kevésre visszaemlékezni, ami az éjszakából megmaradt. :)

Én is december eleje óta pusztítom a májam alig élek, izzadok, miközben lefagy a tököm, de rohadtul élveztem, idén sem lesz másképp! Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!