1956. október 23, Magyarország fellázad az elnyomás ellen, majd az oroszok a fülünknél fogva belepasszíroznak minket a saját szarunkba, a vezetőinket kivégzik, és szépen a nyakunkra ülnek további 33 évre, ránk erőltetve a saját nézeteiket, megszüntetve minket. mit is ünneplünk mi ezen?
tök szuper, munkaszüneti nap, nem kell suliba menni, a nemzet kivonul az utcákra, a vezetők mindenféle klisés fos beszédeket olvasnak fel ezredszer, valaki tüntet, valaki sorfalat áll, valaki anyázik, valaki lövöldözik, meg az öreganyám tudja, miket csinálnak ilyenkor a tudatlan rétegekben. mert ez kérem szépen egy tetvedék gyásznap, mint a magyar ünnepek majd összese, talán augusztus 20.-át kivéve. de azért tegyük ki a zászlót, vegyük fel a kokárdát, vonuljunk fel, anyázzunk a rendszernek, mert az jó!
nagyapámmal beszélgettem '56-ról, ő akkor volt tinédzser. az elmondása alapján a következőképp nézett ki akkor egy belvárosi utca: emberek voltak felakasztva a tereken, tankok mentek át lelőtt holttesteken, ő pedig a töltésen szaladt ki csepelre, nehogy őt is lekapják. minden romokban volt....
most akkor magyarázza el nekem valaki, hogy mégi mi a picsámért hívunk egy ilyen borzalmat nemzeti ünnepnek?!
Talán mert ünnepeljük a hősöket, akik fellázadtak. Október 23-a ennek a napja. A forradalom érdemi része később zajlott. A forradalom leverése nem történt meg 23-án, tehát semmiképp nem gyásznap. Éppenséggel gyászolni is lehetne, de nem árt néha egy kis felemelő közösségi érzés a népnek. A közös emlékezet az egyik fontos dolog, ami egy nemzetet összetart.
VálaszTörlésKöszönöm a megjegyzést!
VálaszTörlésAzt gondolom erről, hogy 100 ember ellen egyedül indulni nem hősies, nem is vakmerő, hanem őrült tett. Abban maximálisan igazad van, hogy kellenek a közösség kovácsoló ünnepek, de nem fekete zászlós napokon kell ezt tenni, mikor annyi szép dolog fűzhető a Magyar nemzethez.