egyre többször érzem azt, hogy több irányba is mennék egyszerre. hiába elemzem a következő, lehetséges lépéseket, nem tudok döntést hozni...világ életemben egy határozott ember voltam, és most, mikor szükségem lenne erre a tulajdonságomra, sehol sincs. csak állok a semmi közepén várva, hogy majd kinő körülöttem az oázis, mielőtt szomjan halok. azt hiszem ezt nevezik az okosok tanácstalanságnak...de ez megint csak nem igaz, mert nincs szükségem tanácsokra. vannak tények. vannak érzések, és vannak mozgató rugói a dolgoknak, amiket értek is. akkor mégis miért nem tudom, hogy mi következik?
nem félek, sőt még csak nem is aggódom a hogyanok miatt. egyszerre vagyok teljesen hideg, és párolgok a semmibe a forróságtól. olyan kérdések keresnek bennem válaszokat, amik nem akarják tudni, mit is keresnek valójában. csak lógnak a levegőben, ringanak a szélben, és az arcomba röhögnek. de akkor minek vannak? ...újabb kérdés a gyűjteménybe.
szükségem van ezekre a kérdésekre. ha nem lennének, ugyan mi hajtana előre a válaszokért? ördögi kör...ördögi kézben vagyok ördögi eszköz. és élvezem. amellett, hogy minden napkínoz a megoldatlanság, élvezem is...ettől betegnek érzem magam. miért élvezi valaki, hogy a saját démonai kínozzák?
azért, mert ezek a sajátjaim. nem mások szemétsége, vagy a társadalom elvárásainak meg nem felelése...az enyémek. én teremtettem őket, én táplálom őket. a gyermekeim, vagy mi.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése